1. rész - Új osztálytárs

Minden akkor kezdődött, amikor apát áthelyezték a cég fővárosi központjába. Magától értetődő volt, hogy mi is megyünk vele. Indulás előtt megpróbáltam a lehető legtöbb időt tölteni a barátaimmal. Nehezemre esett elválni azoktól, akikkel együtt nőttem fel, de nem volt más választásom. Augusztus közepén összepakoltuk a legfontosabb dolgainkat és elindultunk. Amikor elhagytuk a település végét jelző táblát, tudtam, lezárult egy fejezet az életemben és most elkezdődik valami új.

Több mint két órát utaztunk, hála a budapesti forgalomnak, de mikor megérkeztünk, kellemesen csalódtam. A panelházi lakás, képzeletem szüleményével ellentétben, még tágasnak is mondható. Két szoba, egy konyha, nappali helyiség, fürdő. Az én szobámhoz tartozott egy kis erkély is, ami nagyon tetszett. A falak egyenlőre fehérek, de megbeszéltem anyáékkal, veszünk festéket és bármilyenre átfesthetem.

- Szili azt mondta, nemsokára benéz – nyitott be a szobámba anya, amikor az ágyamon ülve válogattam a ruháimat. A bátyám, Szilárd itt tanul a BME-n, másodéves hallgatóként kezdi majd az évet – Mi most elmegyünk apáddal vásárolni, lehet hogy közben ideér, de ne aggódj, van kulcsa.

- Rendben – bólintottam. Elpakoltam a ruháimat a szekrénybe, majd egy kés segítségével fölbontottam a következő dobozt, amire a „Könyvek” felirat volt ráfirkálva. Körbenéztem, majd megakadt a szemem az ágy fölötti polcon, amit ideális helynek találtam, így oda kezdtem el pakolni a különböző köteteket. Közben bekapcsoltam a notebook-om és lejátszási listára állítottam a kedvenc zenéim.

Épp Honey Don’t Love Me című száma szólt, amikor valaki hirtelen megkopogtatta a vállam. Akkorát sikítottam, hogy szerintem hangosabb volt, mint a zene, majd mikor megpördültem, megláttam a bátyámat. Gyorsan kikapcsoltam a zenét.

- Te jó ég, Szili! Nagyon megijedtem! Hogy kerülsz ide?

- Anyáék nem mondták, hogy jövök? Volt kulcsom, azzal jöttem be – mutatott az ajtó felé széles mosollyal, majd a dobozokra mutatott – Segítsek?

- Á, nem kell, köszi. Még elrakom ezt a pár darabot, aztán be is akartam fejezni mára – nyúltam fel a polchoz, közben ő végignyúlt az ágyamon.

- Kényelmes? – mosolyogtam karba tett kézzel.

- Aha, köszi – hunyta le a szemét.

- Mi történt, hogy ilyen fáradt vagy? Hiszen még szünet van – ültem le az ágy melletti puffra.

- Tudom, de tegnap az egyik lakótársam bulit szervezett és egész nap takarítottunk utánuk.

- Biztos szörnyű lehetett – gúnyolódtam.

Pár percet beszélgettünk, majd kulcszörgésre lettünk figyelmesek. Anyáék hazajöttek. Megörültek Szilinek, egyből beinvitálták a nappaliba és beszélgetni kezdtek vele. Miután elpakoltam a konyhában mindazt, amit vásároltak, én is csatlakoztam hozzájuk.

Ami pedig az új iskolát illeti… Nem repestem az örömtől, hogy egy teljesen idegen osztály tagja leszek. De túl kell esni a dolgokon. Izgatottan léptem be szeptember elsején, ünneplő ruhában a Dianovszky Gabriella Gimnázium ajtaján. A rossz idő miatt az évnyitót az épületben tartották, minden osztály a saját termében tartózkodott, és a sulirádión keresztül folyt maga az ünnepély. A folyosón nyüzsi volt, tanárok és diákok rohangáltak, a szülők keresték szemük elől elvesztett gyermekeiket, a kilencedikesek a térkép előtt nyújtózkodva próbálták kitalálni, merre kell menniük. Amint szabaddá tettek egy kis helyet, én is odafurakodtam, hogy meglessem, hol van az új osztályom. Megörültem mikor megtaláltam, majd elraktároztam az útvonalat az emlékezetembe, és elindultam megkeresni.

A könyvtár mögött egy másik folyosóra fordultam be, ami szemmel láthatóan egy csöndes folyosó lenne, egy lelket sem láttam, azonban egy nyitott ajtón keresztül hatalmas ricsaj tódult ki. Mikor közelebb értem, kissé felgyorsult a szívverésem, ugyanis megtaláltam a 10/c termét, ami mától kezdve már az enyém is. Vettem egy nagy lélegzetet és lesz ami lesz alapon beléptem.

Először észre se vettek, nagyrészt azért, mert már az évnyitón is igazi élet volt az osztályban. Néhány fiú valamilyen mintás labdával dobálózott, ehhez aláfestésnek érthetetlen szövegű zene szólt az egyik fiú mobiljából, a hátsó sarokban 5 lány hangosan röhögött és sztorizgatott, két fiú a táblára rajzolt, és mindig összevesztek valamin. Ezen kívül voltak akik kártyával, könyvvel, vagy egyéb elfoglaltsággal ütötték el az időt.

A következő pillanatban a mintás labda az arcom előtt süvített el, egyenesen bele a kukába. Ijedtemben egy kissé hátraugrottam.

- Bocsesz – ugrott elém röhögve egy fekete hajú fiú, aki gondolom a „sportolás” miatt levette az öltönyét, rövidujjú fehér ingje pedig nem volt betűrve a nadrágjába. Kiszedte a labdát a szemetesből, majd fölegyenesedett. Ekkor abba hagyta a nevetést és végigmért – Hát te?

- Én vagyok az új osztálytárs – mosolyodtam el zavartan. Egy pillanatig csak nézett, majd elröhögte magát és hátrakiáltott, miközben eldobta a labdát.

- Hé, Tom, itt az új csaj!

Erre a mondatra mindenki abbahagyta tevékenységét és felém fordult. Az említett Tom, a mobilos fiú kikapcsolta a zenét és annyira kihajolt a padból, hogy majdnem kiesett.

- Hol? Ő? Jé!

- Ömm… Sziasztok – léptem beljebb, éreztem, hogy a tenyerem izzadni kezd.

- Hogy hívnak? – kiáltott egy göndör hajú lány.

- Toplek Henrietta.

- Szia Heni! – üvöltötte erre egy szőke srác.

- Gergő, muszáj neked mindig üvöltened? – lépett be a terembe egy magas, szemüveges férfi.

- Csókolom tanárúr! – emelte fel a kezét Gergő üdvözlésképp.

- Neked is szia. Látom megismerkedtetek Henriettával. Találtál már magadnak helyet? – fordult felém.

- Még csak most jöttem – válaszoltam.

- Ülhet mellém?

- Nem, Tomi, neked ott van Balázs. Ti ketten tökéletesen összepasszoltok. Én inkább Livire gondoltam – mutatott az előbbi göndör lányra. Amaz széles mosolyra húzta a száját és intett, hogy menjek oda. Mire leültem mellé, a többiek is elrendeződtek, mindenki megtalálta a helyét és viszonylag el is csendesedtek.

- Na tehát – kezdett bele az ofő – Először is, aki nem ismerne – fordult felém mosolyogva – Zalányi István vagyok, a fizikatanárotok. Ha bármi gondod, kérdésed, óhajod támad, hozzám fordulj, ha lehetséges, szeretem tudni mi folyik az osztályban. Bár ez néhány diáknak köszönhetően nem egy nagy kérés. Azonkívül úgy gondolom, Livi elég információval el tud látni, hogy minden világos legyen. Köszöntünk az osztályban Heni, remélem jól fogod magad érezi közöttünk. Ami pedig titeket illet, remélem véglegesen összeszoktatok a nyár alatt, és ez azt is jelenti, hogy benőtt a fejetek lágya, nem szeretnék annyi panaszt, mint tavaly. És legyetek kedvesek az újonnan érkezettel. Most pedig szeretném, ha fegyelmezetten végighallgathatnánk az évnyitót.

Nos, a fegyelmezettségről annyit, hogy Gergő és egy másik fiú megpróbált együtt énekelni az énekkarral, Tomi és Balázs „unalmas a műsor” kijelentését tett követte, filmeztek a mobiljukon. Ennek a tanárúr vetett véget, elvette tőlük a telefonokat, mondván majd a műsor után megkapják. Gergőéket azonban sehogyan sem tudta lecsillapítani. Mi csak röhögtünk rajtuk. A műsornak nemsokára vége lett, amit egyedül Zalányi bánt, ő szerette volna hallani a verseket. Hm… érdekes.

- Na tehát, figyu – fordult felém Livi, miután az ofő kiment. Most vettem csak észre, hogy az orrában van egy apró pirszing. – Polák Olívia vagyok, üdv a csipet-csapatban! Gyorsan elmagyarázom ki kicsoda.

- Lássuk csak… Ott hátul, az a magas szőke, aki „rád üvöltött”, ő Gergő, az osztály Humor Haroldja. Tényleg, ő csinálja a legnagyobb őrültségeket, mindenben benne van. És nagyon vágja a kémiát. Mellette ül Csongi, ő Gergő legjobb barátja, neki is jó a humorérzéke. Ja és mindketten focisták! Ez is lényeges információ, a legtöbb csaj oda van értük, pedig szerintem fölösleges – mosolygott – Előttük ül Gyuri és Alex. Gyuri úszik, Alex pedig lovagol. Mindketten nagyon ügyesek benne. Aztán ő előttük Peti és Jácint, akit mindenki csak Császinak hív, mert nem szereti, hogy egy virágról kapta a nevét. Császi kosarazik, Peti pedig zongorázik, már vagy 5 éve! Bár a hobbijuk nem nagyon passzol, de ennek ellenére nagyon jó barátok lettek a múlt évben. Az előttük lévő két lány a két kézis: Virág és Ivett. Mindketten nagyon kedvesek, sokat nevetnek. A tanári asztallal szemben pedig Gina és Cecília ül. Gina társastáncol, Lia pedig igazi művész, 8 éve zongorázik és 3 éve gitározik!

- A bal hátsó sarokban ül Tomi és Balázs. Tomi itt a legnagyobb infózseni. Mindenhez ért, mindent meg tud javítani, ami egy kicsit is kapcsolódik a számítógéphez. Balázs pedig a legjobb barátja, ő hozta azt a labdát, amivel majdnem fejbedobott. Amúgy ő olyan igazi csajozós típus, szinte mindenkinél bepróbálkozik. Mivel az osztályban 13 fiú van, az előttük lévő Kornélnak nincs padtársa. De szerintem nem bánja, vagy a mögötte ülő fiúkkal beszélget, vagy a lányoknál próbálkozik – mutat a szőke fiúra, aki két lánnyal beszélgetett – Ők ketten Emma és Lejla. Lejla szinte mindig zenét hallgat, gyakran még ha beszélget valakivel, akkor is lóg az egyik füléből a headset. Mindketten szeretnek olvasni, néha én is beszélgetek velük egy-egy könyvről. Aztán előttük van Flóri és Ervin helye. Mindkettő csendes típus, Gergőék ellentettje. Flóri kosarazik, szerintem nagyon ügyes benne.

- És végül ami oszlopunk. Hátul ül Viki és Lilla. Viki táncol, irtó jól, olyan ritmusérzéke van hogy behalsz – nevet – Lillának pedig csodálatos hangja van, az énektanárunk odáig van érte, de komolyan. Mindkettőnek tehetségkutatóban lenne a helye. Aztán mögöttünk ül Adri és Izabella, röviden csak Bella. Én mindkettőjüket nagyon szeretem, egy hullámhosszon vagyunk, biztos te is megkedveled őket. Adri imádja a ruhákat, folyamatosan követi a divatot, és emiatt is szeretne divattervezőnek tanulni. Bella pedig fut. Ő a leggyorsabb az osztályban, mindenkit lepipál tesiórán. Még a fiúkat is! Az előttünk lévő két fiú, Soma és Márk. Márk Vikivel táncol egy csapatban, már gyerekkoruk óta ismerik egymást. Szerintem előbb utóbb össze fognak jönni. Soma gitározik, emellett figyelmes társaság, és lehet rá számítani. Az első padban lévő lány pedig Dia, ő Tomi úgymond női megfelelője, informatikus szeretne lenni. És ő is mindent tud a számítógépekről. Általában Ginával és Liával lóg.

Miután mindenkiről mesélt egy keveset, a többiekhez hasonlóan mi is hazaindultunk. Kiderült, Livi nem lakik tőlünk messze, félúton elköszöntünk egymástól, ő tovább ment egyenesen én pedig elfordultam jobbra. Amikor hazaértem, átöltöztem és röviden elmeséltem anyunak a történteket, jót derült a fiúk bolondozásán. Vacsi után bekapcsoltam a notebookomat és felmentem a közösségire. Majdnem az egész osztály bejelölt ismerősnek, élükön Livivel és Tomival. Újdonsült barátnőm egyből rám is írt, sokáig beszélgettünk. Elmagyarázta hogy nagyjából mi hol van, a tanárokról és a szokásaikról is váltottunk néhány szót, majd alaposan kifaggatott, hogy ki vagyok, honnan és miért jöttem. Fél 10 után elköszöntünk és elmentem aludni.